Cserehát - 1997

CSEREHÁT - SZÉKELYUDVARHELY
-Tiltakozások-felhívások-

Jogállam helyett állami erõszak!

Két nappal ezelõtt Romániában, Székelyudvarhelyen karhatalmi erõket vonultattak fel a 98%-ban magyarok lakta város lakossága és önkormányzata ellen. Az erõdemonstráció a bukaresti kormány miniszteri rangú fõtitkárának Remus Oprisnak jelenlétében, az õ tudtával és akarata szerint zajlott. A fenyegetõen felvonult rendõrségi és csendõrségi alakulatok, "védelmében" ugyanakkor megtörtént a csereháti "árvaház" épületeinek, egy újkeletû román apácarend általi erõszakos elfoglalása.

Ezzel a fejleménnyel fordulóponthoz jutott egy három éve vajúdó ügy: a jogállam helyébe az állami erõszak lépett. A helyi autonómiák európai chartáját ratifikáló Romániában a szubszidiaritás elvének durva megsértésével a kormány ex-lex állapotot teremtett. Az Európai Uniós és NATO tagságra pályázó Románia számára ez lenne a múlttal való szakítás?

A román parlamentben elhangzott, az Elnöki Hivatal vonatkozó kijelentései és a román kormány fõtitkárának beavatkozása olyan politikai dimenziót adnak a csereháti "árvaház" ügyének, amelybõl egyértelmûen kiviláglik, hogy nem szociális és nem humanitárius indíttatású folyamatról van szó, hanem eltökélt politikai szándék irányítja az eseményeket. Abban a környezetben, amelyben a román lakosság száma elenyészõ, egy román etnikumú intézmény létrehozását sem infrastruktúrális, sem földrajzi, sem gazdasági szempontok nem indokolják. Marad tehát a XX. század romániai valóságában többszörösen tettenérhetõ szándék: egy "hídfõállás" kiépítése a vidék etnikai összetételének mesterséges megváltoztatására.

Ugyanerrõl a szándékról árulkodik az a tény, hogy a csereháti "árvaház" szomszédságában egy év alatt felépült egy hatalmas méretû román iskola és kaszárnya. Európai mércével mérve legalábbis bizarr eljárás az, amelyik nacionalista és hegemonisztikus terjeszkedési szándékok leplezésére a társadalom elesettjeit, hátrányos helyzetû egyéneit, valamint szentéletû egyházi közösségeket használ fel. Akik ezt cselekszik, visszaélnek a legnemesebb emberi érzelmekkel .

A vallásháborúk idején tûzzel vassal terjesztették. De miféle kongregáció az amelyet a huszadik század végének Európájában kommandósok telepítenek be egy város szívébe, a város lakosainak akarata ellenére? Ha a román apácarendet a szolgálat alázata vezérelte volna, akkor ott keresnek helyet, ahol nem okoznak feszültséget.

Az elhúzódó balkáni és Közel-keleti válság megmutatta, hogy az erõszakos betelepítések, adott régiók etnikai összetételének megváltoztatására tett kísérletek életet pusztítanak. Olyan erõszak ez, amely erõszakot szül.

A központilag gerjesztett feszültség Székelyudvarhelyen tetõfokára hágott. A helyhatóság vezetõinek hetek óta tartó zaklatása és fenyegetése után, a nyílt erõszak bevetése ellenõrizhetetlen indulatokba csaphat át.

A Magyarok Világszövetsége egyrészt szolidaritásáról biztosítja a város lakosságát, önkormányzatát és polgármesterét, Szász Jenõt, aki mindvégig jogi mederben igyekezett tartani a folyamatosan elmérgesedõ csereháti ügyet, másrészt arra hívja fel a világ közvéleményének figyelmét, hogy az esetleges válságosra forduló, etnikai konfliktussá változó feszültségért a felelõsség teljes mértékben Románia kormányát terheli.

A Magyarok Világszövetsége Európa és a világ kormányaihoz, felelõs szervezeteihez fordul azzal a kéréssel, hogy vessék latba tekintélyüket a romániai magyarok lakta területeken végzetessé váló feszültségek csillapítására, és szólítsák fel Románia felelõs vezetõit a nemzetközi és kétoldalú szerzõdésekben vállalt kötelezettségeik betartására, különösen a kisebbségi közösségek jogainak biztosítására.

Budapest, 1997. december 11.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége

A kiadvány hiteléül
Csoóri Sándor elnök